Trikolor

A felvétel szinte festményszerű absztrakcióként jeleníti meg a táj és a víz találkozását. A kompozíciót három markáns színmező tagolja: a felső barna sáv a kiszáradt növényzetet, a középső szürke-lilás réteg az átmeneti zónát, míg az alsó kékes felület a víz világát idézi. Ez a „trikolor” hatás erős vizuális ritmust teremt, amely a képet egyszerű, mégis kifejező struktúrába rendezi. A vízben látható finom hullámvonalak és az iszapos mintázatok grafikai jelleggel gazdagítják a felületet. A kép alsó részében feltűnő, apró gallyhalom fókuszpontként működik, amely emberi szemmel nézve szinte kalligrafikus jel. A felvétel különlegessége, hogy egyszerre mutatja a természet rendezetlenségét és a benne rejlő geometrikus harmóniát. A madártávlat új perspektívát ad: a megszokott tájrészlet elvonatkoztatva, szín- és formakompozícióként jelenik meg. A kép atmoszférája lírai és meditatív, a lassú átalakulás és az átmenet szépségét ragadja meg. Így a fotó túlmutat a dokumentáción, és a táj időtlen, absztrakt üzenetévé válik.

A kiszáradó víztározók komoly ökológiai problémákat okoznak Magyarországon a globális felmelegedés következtében. A vízfelület eltűnésével megszűnnek azok az élőhelyek, amelyek számos vízi madár, kétéltű és rovarfaj fennmaradásához szükségesek. A kiszáradás felgyorsítja a biodiverzitás csökkenését, és megszakítja a táplálékláncokat. A talajvíz utánpótlása is gyengül, ami hosszú távon a környező növényzetet és mezőgazdasági területeket is károsítja. A párolgás hiánya tovább fokozza a helyi hőmérséklet-emelkedést, így a mikroklíma kiegyenlítő hatása megszűnik. Ezek a folyamatok együtt a táj ökológiai egyensúlyának megbomlásához vezetnek.